ÉLETLECKÉK


Az új bejegyzéseket, már a https://www.tollpihek.com

blogomon olvashatjátok!


Bonyolult. Milyen gyakran használjuk ezt a szót. Milyen gyakran állít az elménk csapdába. Megtanulni, hogy hogyan lépjünk ki a "komplikált" drámájából, nem egyszerű feladat, mert kényelmes és jó kifogás. Pedig csak ki kell lépnünk az áldozat szerepéből és kezünkbe venni az életünk irányítását.

Minden emberben ott él a gondolat, hogy bizonyos dolgokat a múltban, másképp csinált volna a mai fejével. Az élet egy csodálatos rendező elv szerint osztja a lapokat és valójában nem szabadna, hogy később megbánjuk a döntéseinket, hiszen akkor és ott, azt tettük, ami tőlünk tellett. Vagy mégsem? Talán vannak dolgok, amiket picit jobban át kéne...

Ha nem vagyunk harmóniában önmagunkkal, akkor az ki fog hatni az életünkre is. Amikor az összes érzelmi stressz, a munkahelyi stressz, a pénzügyi stressz, a helytelen életmódunk ránk szakad, rendetlenséget, káoszt érzünk és látunk kívül, belül. Ha ezek a feszültségek túlcsordulnak, akkor ez a folyamat szélsőséges kiégéshez, fáradtsághoz, sőt...

Mind küzdünk valamivel az életben. Aggódunk, halogatunk, félünk, nem érezzük elég értékesnek magunkat, nem találjuk a társunkat, azt szeretnénk, hogy több pénzünk legyen, a listát a végtelenségig lehetne folytatni. Buddhának igaza volt, amikor azt mondta, hogy a boldogtalanság elsődleges oka a vágy és a ragaszkodás.

A bocsánatkérés felszabadító és gyógyító erővel rendelkezik, de van olyan helyzet, amikor már sok, esetleg káros is lehet. Ez már az a pont, amikor nem azért kérünk bocsánatot, mert hibáztunk, hanem azért, mert hűek maradtunk önmagunkhoz. A bocsánatkérésnél fontos, hogy megőrizzük a saját önbecsülésünket is, ne hagyjuk, hogy mások olyan dolgok...

Mind ismerjük a mondást, "fiatalság, bolondság". Néha arra gondolok, mennyire jó lett volna, ha bizonyos dolgokat előbb megértek az élettel kapcsolatban. Talán könnyebb lett volna, vagy még sem?

Jól érzed magad most? Azon az úton jársz, ahol most lenni szeretnél, ami elvezet a céljaidhoz? Vannak dolgok, amiket meg kell értenünk az életutunkkal kapcsolatban. Először is azt, hogy nem létezik rossz út. Minden út, végső során oda fognak minket vezetni, ahová el kell érnünk.

A gyermekek az érintetlenségük miatt ragyogóak, tiszták, elevenek és boldogságot sugárzóak. Azt hiszem, ehhez a gyermeki énünkhöz kéne nekünk is visszatalálnunk. Sokszor figyelem őket, ahogyan az utcán szembe jönnek velem, és rám mosolyognak. Sosem azt irigylem tőlük, hogy még nincs semmi bajuk az életben, még csak gyermeteg álomvilágban élnek,...

Emlékszünk milyen volt az a pillanat, amikor egyszer csak ránk szakadt az igazság, hogy menthetetlenül elmúltak a gyermek éveink és felnőttünk? Amikor megértettük, hogy mi az, hogy felelősséget vállalunk az életünkért? Amikor a világ kitárta kapuit, és nekünk hirtelen döntéseket kellett hoznunk, egyértelmű világos utat adni az életünknek? Izgalom...

Gyerekkorodban arról álmodoztál, hogy ha felnősz, asztronauta leszel vagy énekes. Hogy alakult végül az életed? Sikerült kitartanod az álmaid mellett, vagy időközben az élet akadályai maga alá gyűrtek és feladtad őket? Úgy érzed semmi sem változik, nem haladnak úgy az életedben a dolgok, ahogyan szeretnéd? Nemet mondasz magadra és a vágyaidra vagy...

Kényelmetlen érzés lehet, mikor a változás szélén állunk, hiszen a változás mindig feszegeti a komfortzónánkat, a már ismert biztosat. Az ember félelme abból ered, hogy nem látja mi következik ez után, az ismeretlen terület ízé elbátortalaníthat bennünket az elindulástól, vagy kétségbe ejthet, egyáltalán merre menjünk tovább?

Az oldalak írásos tartalma szerzői jogvédelem alatt álnnak

Kiemelt cím