Amikor ránk szakad az ég – negatív érzések hálójában

2018.07.12

Volt egy fiatal lány, aki nagyon szomorú volt, alig lehetett mosolyogni látni. Egy nyáron a lány, elutazott szeretett nagymamájához, aki az óceán partján élt egyedül. Az öreg hölgyet mély bölcsesség és a világegyetem iránti szeretet járta át. Minden megnyilvánulásában ott bújt a jóság és szemeiben ott ragyogott az a különös fény.

A fiatal lány egy délután a nagymamája ölébe ült, miközben együtt nézték a végtelen óceánt, mely egyes napokon gyönyörű türkíz kékben tündökölt, máskor háborgó volt és sötét.

Bármilyen volt az időjárás, nagyi mindig csillogó szemekkel tekintett rá nagy szerelmére, az óceánra. - Csak nézz a víz fényére kedvesem! - mondta, és együtt nézték a hullámokról visszaverődő fényt. Volt ebben valami megmagyarázhatatlan békesség. A lány időnként mégis megpróbált hibát keresni nagyanyja hősében, de az idős hölgy a legrosszabb napokon is szerető elismeréssel mindig csak ugyanazt mondta - Csak nézd a fényt rajta kicsikém, csak a fényt.

A lány szerette az idős hölgy társaságát, bár nem értette még bölcsességet. A végtelen jóság és szeretet, amit tőle kapott, a kalandok, amit vele átélhetett messze mindentől, amitől elakart menekülni, új otthont adtak árva szívének. Itt a nagyival, az óceán partján, valahogy minden más volt.

Az idős hölgy sokat betegeskedett, de szelleme egyre csak erősödött.

Évek teltek el és a kicsi lányból fiatal kecses nő lett. Sikeres volt, utazott, sírt, nevetett, szeretett átélt minden felnőttkori érzelmet. Aztán egy nap jött a hír, a nagymama haldoklik.

A végső búcsúhoz már túl késő volt, mire odaért, a nagymama már átevezett az óceán túlpartjára.

Állt az üres házban és bámulta az óceánt, olyan fájdalmasan ismerős volt, de ez már nem olyan volt, mint a nagymamával.

Aztán valami szörnyűséget vett észre.

Hogy tehették?! - Kiáltotta könnybe lábadt szemekkel. - Óh nagymama nézd, a szörnyű, büdös kőolaj mindent tönkretesz szeretett óceánodon! A gyönyörű kilátás is odaveszett! Mindennek vége!

És akkor meghallotta a nagymama hangját: - Tudom kedvesem, de mégis, nézd a napfényt a vízen. Még mindig ott van, csak vedd észre, olyan szép..


Hogyan generáljuk és növesztjük az életben a negatív érzéseket?

A depresszióra hajlamos, pesszimista emberek közös jellemzője a probléma "globalizálása". Ez egy pszichológiai szokás és akkor beszélünk erről, amikor a negatívitást túlgeneráljuk.

A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy amikor baj van, például nem sikerült egy vizsga, nem vettek fel egy munkahelyre, kirúgtak, elvesztettük a szerelmünket stb., akkor úgy érezzük, hogy vége a világnak. Valójában csak az életünk egy fejezete zárult le, az életünk egy kis területén zárult be egy kapu. És ugye tudjuk, hogy amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De ha nem nyitjuk fel rá a szemünket, nem fogjuk észrevenni.

Ha egy kapcsolat véget ért, megélhetjük úgy, hogy "- Szomorú vagyok ebben a pillanatban, de az élet megy tovább és tudom, hogy minden vég, egy új kezdet." Megadjuk önmagunknak az új esélyt a boldogságra, nyitottak maradunk a nehéz tapasztalatok után is. Ezzel szemben, ha globalizáljuk a negatív élményt, akkor úgy éljük meg a helyzetet, hogy "-Most már minden rossz, semmi sem működik, az egész életem tönkre megy!" És ezzel megássuk saját sírunkat, mi magunk húztuk le a redőnyt a negatívitásunkkal.

Sajnos ez egy gondolkodási minta, amit a szülöktől, társadalmunktól veszünk át az évek alatt. A jó hír az, hogy ezen bármikor változtathatunk, visszafordítható ez az ösztönös önműködés.

Ahogyan a nagymama mondta, csak lásd meg a fényt a víz tetején! Ne hagyd, hogy a felszínes elakadások, késedelmek, kisebb akadályok és a borúlátásod, elvegyék a kedved és eltereljék a figyelmed a lényegről. Hiszen a felhők felett tényleg süt a nap, csak nézőpontot kell váltanunk és figyelmünket a rosszról, a hiányról, a jó dolgokra, a szeretetre, a bőségre irányítani.


Kép: unsplash.com

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...