Az erős lelkű emberek miért bizonytalanodnak el?

2018.04.25

Spirituális szemléleten keresztül nézve, azért vagyunk itt a Földön, hogy folyamatosan tanuljunk és fejlődjünk a tapasztalatainkon keresztül. Másoktól tanulunk, a győzelmekből és a vereségekből, de mi ugyanígy tanítunk másokat is. De előbb-utóbb mindig eljön egy pont, amikor az erős lelkünk elbizonytalanodik, magában is a világban.

Túl sokat törődünk mások véleményével

Emiatt minden döntést megfontolunk. De miért nem tudunk teljes bizalommal hinni önmagunkban? Miért lenne a másik jobb, mint mi? Ne aggódj, hogy más emberek mit gondolnak, amikor úgy érzed, hogy a cselekedeted a te valódi igazságodat tükrözi. Még ha hibát is követünk el, ez a mi egyéni utunk, ami így vagy úgy, a mi fejlődésünket szolgálja.

Túl sokat várunk önmagunktól

Vakon keressük a tökéletességet mindenkiben és mindenben. De ez felesleges és ostoba dolog. Mindenki más sebességgel fejlődik, beleértve magunkat is. Ne bizonytalanodj el csak azért, mert összehasonlítod a saját életedet másokéval. Mindenki ott tart, ahol éppen lennie kell és azon az út jár, ami számára láthatatlanul ki van jelölve. Sem előrébb, sem hátrébb nem vagy.

Istenítünk másokat, majd bennük is csalódunk

Vannak körülöttünk olyan mesteralakok, akikre felnézünk és könnyen beleesünk ilyenkor abba a hibába, hogy istenítjük őket, pedig ők is csak emberek. Egy ideig lehet valaki a segítőnk, de örökké nem támaszkodhatunk külső forrásokra. Ha így élünk, az élet tudatosan fog ebből az illúzióból felébreszteni minket. Amikor egy példaképednek nem sikerül valami, az nem jelenti azt, hogy neked még kevesebb esélyed lenne az életben! Az élet azért állít eléd ilyen példát, hogy vedd észre, hogy egy idő után el kell engedned a korlátot, amibe kapaszkodsz és a saját lábadon megállni, jobban hinni önmagadban.

Amikor nem vagy a középpontodban

Amikor minden összejön, akkor hajlamosak vagyunk látszólagosan teljesen letérni a saját ösvényünkről (Valójában mindig ezen az úton vagyunk). Elveszítjük a lelkesedésünket, kételkedni kezdünk és mindent sírvárnak, reménytelennek érzékelünk. Ilyenkor nem az ösvényről tértél le, hanem a belső egyensúlyodból zökkentél ki. Minél jobban belesüllyedsz az apátiába annál messzebb kerülsz önmagadtól. A feladat ilyenkor az, hogy tudatosan visszatalálj a középpontodba, ahol jól érzed magad. Hogyan? Tedd meg az összes apróságot, ami tőled telik, hogy az adott pillanatban jól érezd magad. Ahogy egyre több apróságot teszel, egyre több nagyobb dolog kerül a látóteredbe, amiért tehetsz és ami jó érzéssel tölt el újra. Minden csak akarás kérdése, tenni kell a saját boldogságunkért. Aki szenvedni akar, annak nem fog az ölébe pottyanni a megoldás.

Többet vállalunk, mint amennyit elbírunk

A kudarcaink oka legtöbbször önmagunkban keresendő. Sok különböző aspektusa van az életünknek, család, munka, szerelem, tanulmányok, önismeret stb. És mind ebben egyszerre szeretnénk helytállni. De ha túl sok dolgot veszünk magunkra, akkor kiégünk. Meg kell találnunk az egyensúlyt az életünk minden fontos dolga között és az energiánkat is eszerint kell irányítanunk. Ha több helyre osztjuk meg a figyelmünket és mindenhol megakarunk felelni, elkerülhetetlen lesz az, hogy a lelkünk kimerül és végül már mindenben elbizonytalanodunk. Ne másokért éljünk, hanem első sorban önmagunkért.


Kép: unsplash.com

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...