Előző életemben már láttalak

2016.07.23

Éppen hogy csak találkozott a tekintetünk és a gyomrom, a szívem, egyszerre adta a felismerés jelzéseit, villámcsapásként valami varázslatosságot csempészve a világomba, és bizonyosan tudtam, valami örökre megváltozott, bár még magam sem értettem mi ez a különös érzés. Nem ismerlek, mégis úgy érzem, mi már találkoztunk... 

Életünk fő hősei kitűnnek a szürke hétköznapjainkból, és kitüntető szerepeiket sokszor csupán egy megmagyarázhatatlan érzés eredményezi, ami addigi életünket gyökeresen megváltoztatja. Mintha kivételes rendező elv és véletlenek sokasága lenne abban, hogy akkor, ott, két embernek találkoznia kell, mert szükségszerűen megértek rá, és most jött el az ideje, hogy ez a találkozás megajándékozza tanításával mindkettőjüket vagy elindítsa őket egy úton.

Az ilyen egymásra találásokban, nem csak a körülmények sorsszerűek és különlegesek, hanem az a szimpátia, az az érdeklődés, ami úgy lobban fel a semmiből első pillanatra, mintha már ismernénk egymást. Ott van az a "bumm" és nem tudod hova tenni, nem tudod ész érvekkel alátámasztani, mert ez meghaladja a földi korlátaidat, de egy belső sugallattól biztosra tudod, bármilyen őrültség is, ez most valami más.

A lélekvándorlásban hívők azt mondják, a lelkek emlékeznek és felismerik egymást, és mivel mással is lehetne magyarázni azt, hogy valakivel találkozunk és olyan mintha valahonnan ismerős lenne? Az agyunk nem tudja alátámasztani ezt a bizonyosságot, nincsenek fellelhető közös emlékeink, mégis elárasztja a belsőnket egy érzés, egy felismerés, egy indokolatlan vonzalom és összetartozás érzés. A karma, vagyis az ok és okozat törvénye szerint, (amit nem keverhetünk össze a sorssal) a lélek a kiegyenlítődésre törekszik és az univerzum fantasztikus rendezői készséggel simítja ki ezeket a ráncokat. Amikor a lélek alkalmassá válik a számára éppen aktuális lecke befogadására, a feladat teljesítésének lehetőségére, és ezzel együtt egy "törlesztésre" is, kikerülhetetlenül találkozunk "adósainkkal". Talán mi terveztük leszületésünk előtt, és ez a hatalmas energia csak segít minket jelekkel, egymás felé venni az irányt. Az ismerősség és a különleges vonzás érzése, nem csak egy bizonyosság egy előző életbeli találkozásról, hanem egy kapocs is, egy katalizátor, annak érdekében, hogy a két ember megoldja a közös feladatot. Az ilyen intenzíven megélt erős érzelmeket kiváltó sorsszerű találkozások általában elvarratlan párkapcsolati szálakból, esetleg haraggal elvált párkapcsolatokból kerültek át jelenlegi életünkbe, vagy a vágy, ami akkor beteljesületlenül maradt, olyan erős volt, hogy áthoztuk magunkkal ebbe az életünkbe, hogy most rendezhessük.

Biztos emlékszünk, vagy van olyan ember az életünkbe, akiről tudjuk, hogy vele feltétlenül találkozunk kellett, mert olyan hatással volt életünkre, amitől megváltoztunk, jobbá váltunk. Ilyen lehet egy ösztönző lelki társ. Valószínűleg több életen keresztül inspiráltuk tanítottuk már egymást. A kérdés, amit felteszünk, hogy mi ez az érzés, ez a különös megmagyarázhatatlan vonzalom? A képzeletünk játszik velünk, vagy ez valami több annál?

Látszólag felemel és közben mégis megrémisztő tud lenni, a bennünk felmerülő millió kérdéstől, és mert itt földi halandóként nem találunk magyarázatot az érzéseinkre. Előző életekben megélt közös emlékek miatt, eleinte sok lehet a közös bennünk, úgy érezzük, hamar egy hullámhosszon vagyunk egymással. Meglehet, ez a kapcsolat még sem lesz egyszerűen összeegyeztethető, hiszen akkor teljesen más személyiségek voltunk, mint most, mégis a kötelék, egy megmagyarázhatatlan erő, összeköt bennünket és sok esetben addig nem tudjuk egymást elengedni, amíg ki nem oldjuk a csomóinkat. A tapasztalat lehet pozitív vagy negatív többre sarkal, és új dimenziókat nyit meg önismeretünkben, fejlődünk, ha nem is közvetlenül miatta, de hozzájárul azzal, hogy kihozza belőlünk azt, amit észre kellett vennünk magunkban. Talán csak átutazóként vagyunk egymás életében valamiért, amire lelkünknek szüksége van, vagy most végre beteljesedhet közöttünk az, amire egy régi életünkben nem kerülhetett sor. Bárhogy is alakuljon egy ilyen találkozás, mindenképpen feledhetetlen állomása lesz életünknek. Ellenben hiába lehet valami megírva, saját szabad akaratunk minden mást felülírhat és a jelek, a megerősítések ellenére a folyamat késleltethető és akadályokba ütközhet. Tiszteletben kell tartunk a másik döntését, és azzal a nyugodtsággal elengedni, hogy ha valóban dolgunk van egymással és összetartozunk, a sors rendez, útjaink keresztezik még egymást, ha nem is most, talán egy másik életben. 


Kép: pinterest.com

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...