Emlékeztetők, arra az esetre, amikor túl sokat gondolkodsz

2017.12.25

Sok ember hiszi, hogy a tervezéssel megkönnyítik az életüket, igen ám, de mi van akkor, ha bizonyos dolgokat túlságosan is meg akarunk tervezni, irányítani, túl agyalunk valamit és a végeredmény is várat magára, mert túl sokat görcsölünk? Ha a fejedben élsz, nem élsz, szoktam mondani magamnak is, emlékeztetőül. Összeszedtem pár gondolatot, hogy milyen az, amikor túl sokat gondolkodunk.

  • Magadban énekelsz, de senki sem hallja

A fejedben élni és csak gondolkodni bizonyos dolgokon cselekvés és elhatározás helyett, olyan, mintha csak magadban dúdolnál, de kívül senki nem hallja a csodálatos hangodat. Ugyan ez a helyzet a nagyszerű terveiddel is, amiket újra és újra átrágsz, kidolgozol, de csak az elmédben kapnak helyet, a valóságodban nem, mert nem hozod létre őket, nem ülteted át a gyakorlatba.

  • Rossz fókusz

Az elmédben barangolva bele fogsz ütközni az egodba. Az egod pedig szeret visszahúzni, félteni, ő nem mer kockáztatni, ezért egy rakás negatív hozzáállást fog benned generálni, hogy megvédjen mindentől, különösen az ismeretlentől, a változástól. Ha nem csak gondolkodsz, hanem aktívan cselekszel is, nem is lesz időd ilyenekre gondolni.

  • A megszállottság nem pozitív erő

Attól még, hogy megszállottan gondolkodsz valamin, nem indítasz el változást az életedben. Ez az erő nem létre hoz valamit, nem erőt ad neked, hanem rombol kívül és belül. Észrevetted már, hogy minél jobban akarsz valamit görcsösen, annál távolabb kerülsz tőle? A megszállottság valójában félelem, kishitűség, azért agyalsz annyit, mert nem vagy biztos magadban és az ügyedben, amiért harcba indultál. Ha pedig nem hiszel magadban eléggé, akkor hogyan is válthatnád valóra azt, amit annyira szeretnél?

  • A fejedben a félelmek hamarabb megtalálnak

Ha állandóan az elmédben éled az életedet, akkor valójában a félelmeid fogságában vagy. A félelem az egyik legnagyobb visszahúzó erő és ha a fejedbe menekülsz teret adsz nekik, hogy behálózzanak. Amikor könnyedén éled az életedet, amikor jelen tudsz lenni, akkor kiszakadsz a fejedből, és a félelmeid szertefoszlanak. Sok félelmet át lehet írni, ha megkérdőjelezzük őket, valóban van hatalma felettünk? Tényleg még mindig elhiszem? Vagy volt már, amikor felültudtam emelkedni bizonyos helyzeteken és csodával határos módon minden megoldódott? Ha az utóbbi igaz, akkor miért ragaszkodunk a vélt félelmeinkhez és miért nem vesszük azt észre, hogy már ettől sokkal többek lettünk. Ha egyszer valami sikerült, bármikor képesek vagyunk rá újra.

  • Egy másik nézőpont

Ha már a fejedben vagy, legalább próbálj meg más perspektívából ránézni a problémádra. Növekedj, ne vedd elő a szokásos hozzáállásodat, hanem lépj egyet hátra, engedj be más lehetőségeket is, mint amiről már volt korábban tapasztalatod, esetleg meggyőződésed. Tanulj meg rugalmas lenni, ha megakarod oldani a problémáidat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy elfelejtjük, egy problémát több módon is meg lehet közelíteni, ehhez szükségünk van a nyitottságunkra. "Hogyan lehetne még?" A jó kérdések mindig segítenek előre mozdítani az elakadt ügyeket, az agyalás helyett inkább ezzel próbálkozz.

  • Ne várj magadtól túl sokat

A haladás sokkal fontosabb, mint a tökéletes lépés. A stagnálásnál, az egyhelyben toporgásnál, jó formán bármi jobb. Ne az akasszon meg, hogy még nincs tökéletes távlati terved, csak lépj, a többi jön magától út közben, de egyhelyben állva, csak a megrekedt energiában tartod magadat, innen nézve hogyan is láthatnál új, friss lehetőségeket, hogy jöhetnének új ötletek?

  • Soha nem fogod tudni előre, hogy mi történik majd veled

Ha csak ezt az egyet képes vagy felismerni, máris kiszakadtál az elméddel fojtatott felesleges párbeszédből és elindulsz végre bátran. Vedd észre, hogy elmegy melletted az életed, amíg azt latolod, hogy mit tegyél és ha ezt és ezt teszed, akkor annak vajon milyen következményei lesznek. Persze nem azt mondom, hogy ne legyünk felelősségteljesek, amikor döntéseket hozunk, de ne az állítson meg, hogy vajon mi fog történni? Indulj el és megtudod, addig gyárthatsz mindenféle verziókat a fejedben, ezek csak elméletek maradnak. Teszteld le, nincs semmi baj, ha valami nem úgy sült el, ahogy gondoltad, menet közben is van lehetőséged a korrekcióra vagy az irányváltoztatásra, de aki soha nem mer, az nem is nyerhet!

  • Időpazarlás

Rendben, valamiért tényleg szükséged van arra, hogy alaposan átgondolj egy lépést, egy rád váró feladatot, de miért hagyod, hogy ez napokat elvegyen az életedből, mert semmi másra nem bírsz gondolni? Ha szükséged van egy kis gondolkodásra adj magadnak a nap folyamán egy megszabott időt, amikor megteremted a kellő nyugalmat, elvonulást, hogy tisztán végig gondolhass mindent, de amint ez az idő lejárt, tudd elengedni a problémát és visszatérni az életedbe. Sokszor az egyszerű hétköznapi világunkban találjuk meg a megoldást. Például egy elejtett beszélgetésben, amit éppen meghallasz vagy derült égből jön a felismerés, amikor nem is számítasz rá, egyszerűen csak azért, mert jó kedved van és ebben a pozitív tudatállapotban tisztább fejjel vagy jelen.

  • Vedd észre azt is, amit már elértél

Nagyon jók vagyunk abban, hogy hibáztassuk, ostorozzuk magunkat. Abban már kevésbé, hogy azt is észre vegyük, amikor jól teljesítettünk, amikor végre máshogy cselekedtünk, mint korábban, amikor felülmúltuk önmagunkat. Ha már az elmédben vagy, gyakorold, hogy ezeket észreveszed és nem felejted el megdicsérni magadat ahányszor csak teheted. 


Kép: unsplash.com

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

(Ha feliratkozás után nem kapsz levelet, ellenőrizd a Spam mappádat, elképzelhető, hogy az első hírlevelemet ott fogod megtalálni.)

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...