Hogyan élesszük újjá a szerelmet a párkapcsolatunkban?

2018.03.20

Az egyik gyakori dolog, ami a hosszú távú kapcsolatokban történik az, hogy kialszik az a bizonyos tűz. Sok esetben nem a szeretet múlik el, csak a hétköznap szürkesége telepszik rá a kapcsolatra. Sokszor megesik egy házasságban vagy egy hosszú párkapcsolatban, hogy a felek inkább már csak együtt élnek, mint a lakótársak, eltűnik az intimitás. Hogyan csempészhető ez vissza? Ha igazán fontos nekünk a másik, akkor minden nap tennünk kell azért, hogy a szerelmünk lángja ki ne hunyjon.

Emlékek

Menj vissza az időbe és hívd elő az emlékeidből, mi volt az oka, amiért anno beleszerettél a társadba? Látod még ezt a fényt a társadban? Miért nem veszed észre már?

Ismerd meg újra a társad

Beszélgessetek újra úgy, mint amikor még csak ismerkedtetek. Próbáljátok újra felfedezni egymást, hiszen sokat változtatok. Vigyetek színt közösen a hétköznapokba. Kérdezzétek meg egymástól, hogy a különbözőségeiteket, hogyan tudnátok közös nevezőre hozni. A mély és tiszta kommunikáció az intimitás küszöbe.


Tedd fel magadnak a következő kérdéseket!

Milyen volt a kapcsolatotok eleje? Mi vonzott a másikban? Milyen érzések töltöttek el, amikor vele voltál? A cél nem az, hogy most azon keseregj, hogy talán most ezek az érzések már nincsenek, hanem pontosan az, hogy előhívd őket és fürödj bennük szeretettel, jól eső érzéssel. Bármilyen furcsán is hangzik, de ha belül sikerül előidézned magadban újra ezeket az érzéseket (anélkül, hogy ezt hiánnyal élned meg vagy kesergéssel), az életre kelti köztetek is újra ezeket az érzéseket. Ha a jó érzésekre koncentrálsz, akkor ezt fogod áramoltatni és ez ezt a légkört teremted meg köztetek is.


Ne csak hallgass, figyelj is rá

Figyelj a társadra, de ne csak felületesen. Igazán figyelj rá, mint amikor még nem ismerted őt és amikor még tudtál figyelni a lelke minden rezdülésére. Egy élet is kevés, hogy kiismerjük egymást, mert útközben mi is növekszünk. Nyisd meg magad újra, legyél befogadó a társadra, az érzéseire, a vágyaira a céljaira. Nyílj meg arra, hogy újra csodáld őt. Ezt az őszinte figyelmet a társad is megérzi és mindkettőtök szívét segít újra megnyitni, újra közelebb kerülni egymáshoz.


Érintsd meg

Figyeld meg, hogy mennyit érintkeztek a pároddal. Az érintés, egy kedves simogatás, egy ölelés, apró mozdulatok, szintén az intimitásért felelősek. Ha elhidegültetek egymástól, ha már rutinosan éltek egymás mellett és alig érintkeztek, fokozatosan és tudatosan figyelj arra, hogy nyitsz a társad felé. Ne azt nézd és ne attól félj, hogy ő ezt, hogy fogja fogadni, csak adj, nyiss kaput és végül be is fog rajta lépni.


Ne késlekedj

Minél jobban hanyagoljuk egymást, minél több idő telik el, hogy nem törődünk tudatosan azzal, hogy a szerelmünket is nap mint nap táplálni kell, annál nagyobb lesz a szakadék. Ezért ne a kifogásokat keresd, ne az egod legyen az úr, hogy kinek kéne megtennie az első lépést, mert az nem igazi szeretet, az gőg, az elvárás.

Te is tehetsz ezért már ma, nem számít, hogy úgy gondolod, hogy te már így is többet tettél (ezt is csak az ego mondja, mert a szív nem strigulázza és nem hánytorgat, nem vár el, csak ad, feltétel nélkül), indulj el és temesd be a szakadékot kettőtök között szeretettel, önzetlenül. Meglátod, ha igazán szívből közeledsz, elvárásoktól mentesen, csak kettőtökért, a másik is magától fogja ugyan ezt tenni.


Ne add át a hatalmat a negatív képzelgéseidnek

Amikor a párunkkal nem mennek jól a dolgok és a kapcsolatunkat teljesen kilátástalannak látjuk, vedd észre és vedd szemügyre, hogy ehhez mennyire járultak hozzá a saját negatív gondolataid, félelmeid. Talán nem hiszed, de az, amit a fejedben hiszel, az a valóságod. Nem is lehet ez másképp és ennek okát felesleges a másikra kenni, mert, ha benned nem lett volna eleve ott a csírája, akkor a másik a tetteivel nem tudja öntözni, felerősíteni.

Minden magot mi ültetünk el az életben és mi is keltjük ki, a társaink csak megmutatják, hogy mit alkottunk. Menj vissza magadban ahhoz a ponthoz, amikor valamiért elkezdtél negatívan gondolkodni kettőtökről vagy a társadról. Keresd meg, hol, mikor és miért kapcsolt be egy félelmed, amit aztán felnagyítottál. Ha megvan, kezdj el gyomlálni és gyógyítani első sorban magadban. Ezzel párhuzamosan fog a kapcsolatod is újra kivirágozni.


Emlékezz arra, hogy mi mindent kaptál már ettől a kapcsolattól

Fókuszálj arra, hogy milyen pozitív tapasztalatokkal gazdagodtál a társad mellett, mi mindent tanultál, mennyi boldogságot csempésztetek egymás életébe. Amikor a hiányosságaitok helyett a jó dolgokra koncentrálsz, akkor megengeded, hogy ebből még többet átéljetek. Egy olyan emberrel sokkal jobb együtt lenni, aki kiegyensúlyozott, akiből a szeretet sugárzik, mint azzal, aki csak zsörtölődik, hibáztat és a sérelmeket hánytorgatja fel. Ne ezt az energiát tedd bele a kapcsolatotokba, hanem az örömöt, a vidámságot, a gyengédséget, a melegséget. Ahol a figyelem, ott az energia, így felelős vagy azért, hogy a kapcsolatodban milyen erőket kamatoztatsz.


A bizalom benned kezdődik és benned is ér véget

A bizalom az egyik legfontosabb dolog két ember között, szükséges, hogy legyen, de jobb, ha tudatosítod, hogy egy önromboló tévhit, hogy ezt ki kell érdemelni. Az emberben genetikailag kódolva van az ősbizalom, mint érzés. Ennek pedig semmi köze sincs a külvilághoz, bármennyire is ezt sulykolták belénk. A bizalom benned gyökerezik és ez az ősbizalom a te forrásodhoz, a te biztonságérzetedhez köthető.

Ha ebben eleve sérülések vannak, akkor mindenkivel bizalmatlan leszel vagy előbb-utóbb kivívod rá az okokat, amiért a bizalmatlanságod megerősítést nyerhet. Hogy bízol a társadban, az a te gondolataid függvénye, a te elméd biztonságérzetének feltételeihez köthető. Ha önmagadban ez nem áll stabil lábakon, a bizalmad könnyedén megrendülhet a legapróbb vészjelzőktől is, amit az elméd korlátként felállított. Nézd meg milyen címkéket aggatsz a bizalom szóhoz, vagyis, mivel határozod meg a bizalmad feltételét. Ezek a te korlátaid, ezt kell felismerned és ennek függvényében saját magadban ezt kiegyensúlyozni. A bizalom egy döntés, amit persze valóban el lehet játszani, de előbb vedd észre, hogy te mennyire adsz teret magadban a bizalomnak.


Ne a tökéletességet keresd a partneredben

Amikor megismerted a párod, elfogadtad őt olyannak amilyen, ebbe az emberbe lettél szerelmes ezt ne felejtsd el, mikor megakarod változtatni vagy szemrehányást teszel neki. Hagyd, hogy önmaga lehessen melletted, hagyd meg őt szabadnak, hiszen, ha átformálnád, már nem is az az ember lenne, akit megszerettél. Amikor a másik mellett igazán önmagunk lehetünk, akkor érezzük igazán, hogy a másik a hibáinkkal együtt is lát, de pontosan így szeret minket. Ez a legfelemelőbb és legnagyobb szeretet és szabadság egyben.

Ha nem tudsz azonosulni vele, az nem azért van, mert ő tökéletlen, hanem azért, mert ezek szerint te nem figyeltél rá őszintén és helyette azt akartad látni, amit te a fejedben alkottál róla. A csalódásodat pedig most ez okozza. Az emberek maguktól fejlődnek, erre senkit sem lehet kényszeríteni. Két ember vagy együtt növekszik vagy ha egy ponton ez a fejlődés olyan irányt vesz, amikor már nincs közös út, akkor valóban szükség szerű az elválás.

Minden kapcsolat újjá éleszthető, ha a felekben még él az egymás iránti szeretet és az akarat, hogy azt életben is tartsák és táplálják.


Kép: unsplash.com

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...