Hogyan tanulhatsz a hibákból?

2018.02.03

Amikor gyermekek voltunk, nem ismertünk lehetetlent, ahogyan a hibázás is, mint olyan, elkerülte a figyelmünket vagy egyszerűen csak nem törődtünk velük. Felnőttként viszont a hibáktól való félelmeink egyre mélyebben beleégtek a pszichénkbe. A megfelélés láthatatlanul átvette felettünk a hatalmat, pedig sokszor a kudarc, lehetőség arra, hogy fejlődjünk, nem kell megvédenünk magunkat tőle. Azok az emberek, akik képesek a hibáikból tanulni hatalmas személyes növekedésre tehetnek szert.

A hibák, mint ébresztők

Ha valami nem úgy sült el, ahogyan azt eredetileg tervezted, nem szükséges, hogy máris feladj mindent. Gondolatban menj vissza a helyzet elejére és nézd végig, az egyes lépéseidet. Ha hiba csúszott a számításaidba, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a célod elérhetetlen, csupán újra gondolást igényel a megoldandó probléma. Talán valami elkerülte a figyelmedet, de azóta máris gazdagabb lettél egy tapasztalattal. Ha hibázol, akkor megtanulod, hogy figyelmesebben, éberebben és más nézőpontból nézd az életedet.


A hibáid nem rólad szólnak

A hibád nem téged határoz meg. A lépéseink egy adott pillanatunk, érzelmi állapotunk, szellemi síkunk döntéseiből születnek. Ne tedd a személyiséged részévé, ne azonosítsd vele magad. Senki sem tökéletes, egyre jobb csak úgy lesz az ember, ha hibázik és van miből tanulnia. A gyermek is feláll és újra próbálja a járást, miután elesett és egy percig sem gondolja, hogy neki ez nem fog menni, nem tud járni. Az önvád és a bűntudat hosszabb ideig tartó magatartása megakadályozza életed pozitív és eredményes tapasztalatait.


A tagadás nem semmisíti meg az igazságot

Rendben van, hogy nem esik jól magadnak is beismerni, ha valamit elszúrtál, ugyan akkor, ez a fajta homokba dugom a fejem hozzáállás, nem is fog kimozdítani téged a kátyúból. Vállald a felelősséget a hibáidért, de aztán lépj tovább. Meg kell engedned az érzelmeidnek, hogy szabadon megnyilvánuljon a beismerés, hogy tévedtél. Ez az elsődleges lépés, ahhoz, hogy egy magasabb szintre emelkedhess, ahol helyre hozhatod és új lappal, nagyobb rálátással megold a problémádat. 

Amíg nem fogadod el, menekülsz a beismeréstől addig öntudatlanul is ellenségként tekintesz saját magadra, ellentétes erők szívják el az energiáidat. Az a hit, hogy igazságosságra jogosult vagy, az a téves elképzelés eredménye, hogy különleges vagy. Az ilyen ember valójában mélyen legbelül, tele van önkritikával, amit a kiváltságos szerepébe bújva próbál meg leplezni. Ilyenkor a hibák azt jelezhetik, hogy valami nincs rendezve az életünkben és ha a belső dühünk életre kel, itt az ideje, hogy elhagyjuk a haragot, amit tudat alatt önmagunk iránt táplálunk, mert valójában tökéletlennek és kevésbé szerethető embernek érezzük magunkat.


Másokat is bátoríthatsz

Ha könnyedén tudod kezelni a hibáidat, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb vagy, mint a legtöbb ember. Aki képes önmaga előtt is elismerni, hogy hibázott, az másokat is arra fog ösztönözni, hogy tegyék ugyan ezt, mert ebben semmi szégyellni való nincs. Erőt, bizonyítékot adsz mások számára, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre. Thomas Edison például 11.000-szer sikertelenül próbálkozott, hogy megtalálja az izzószálat, miközben feltalálta a villanykörtét, mégis, hibája sok embert inspirált arra, hogy feltalálókká váljanak.


Kép: unsplash.com

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...