Kényszerkapcsolat

2018.03.21

Kényszerkapcsolatról akkor beszélünk, amikor a felek (vagy csak az egyik fél), már belefáradtak a kapcsolatukba, de nincs elég erejük ahhoz, hogy ki is lépjenek belőle. Megszokás? Igen. Önpusztító? Határozottan! Meddig lehet így élni és feladni a boldogságunkat? Ha a következő állítások a te kapcsolatodra is igazak, akkor nagy valószínűséggel a szerelem helyett, már csak a kényelem köt össze titeket.

Közös tervek

Egy kapcsolatot a közös tervek, célok tartják igazán életben, ha ezek egy ponton két különböző irányba húzzák a feleket, akkor nem biztos, hogy hosszú távon életképes marad az együttműködés. Igaz ez a kisebb közös programokra is. Ha csak az egyik fél tesz azért, hogy a kapcsolatot friss élményekkel gazdagítsa, akkor elképzelhető, hogy a másik számára ez már kevésbé fontos, belefásult és csak a megszokás köt össze a pároddal.


Nem rémiszt meg a szakítás lehetősége

Egy önmagával harmóniában élő személy nem függ a párjától. Tudja, hogy a pillanatban létezik a boldogság, örökké tartó ígéreteket nem várhatunk el sem a másiktól, sem önmagunktól. Csak az ego fél az elvesztéstől, attól, hogy nem birtokolhat. DE. Ha azt veszed észre, hogy a párod jelenléte közömbös számodra és semmivel sem ad többet, mint amikor éppen nem vagytok együtt, akkor az árulkodó jel lehet, hogy a kapcsolatotok kihűlt. A kényszerkapcsolatban a szakítás gondolata egyáltalán nem rendít meg. Mikor következik ez be? Akkor történik, amikor legbelül rájössz, hogy csupán azért vagy valakivel, mert nem akarsz egyedül lenni, de érzelmileg nem kötődsz már a társadhoz. Megint csak visszakanyarodtunk a megszokáshoz. Ha a szakítás gondolata valójában nem számít számodra, az azért van, mert a kapcsolatod teljesen megsérült.


Elutasítás

Ha folyamatosan elutasítással találkozol a kapcsolatodban, az azért van, mert a másik fél nem igazán nyitott az életed különböző aspektusára vagy történetesen a társaságodra. Ha már úgy érzed, hogy könyörögnöd kell a figyelemért, vagy azért, hogy a partnered egyetértsen veled, az egy intő jel, hogy a kapcsolat megrekedt. Őszintén szólva nem csak kényelmi szempontból maradnak benne emberek életképtelen kapcsolatban, hanem azért is, mert nehezen állunk elé a másik elé, hogy felvállaljuk a valódi érzéseinket. Sokszor nem csak az elutasított félnek rossz ez a helyzet, hanem annak is, aki nem szeretné megbántani a másikat. Ilyen esetben mégis jobb egy gyors tépéssel lehúzni azt a ragtapaszt, mert hosszú távon így kevesebb fájdalmat okozunk. Nem hitegetjük és nem áltatjuk a másikat még hosszú hónapokig vagy akár évekig. Nem utolsó sorban, így megadjuk a lehetőséget egymásnak, hogy ránk találjon újra a boldogság.


Egyoldalú kommunikáció

Ha mindig te kezdeményezed a beszélgetéseket, az valószínűleg azért van, mert a másik nem is nyitott a veled való kommunikációra. Számos statiszta megmutatta már, hogy azok a kapcsolatok sokkal harmonikusabban működnek, szeretetteljesebbek és életképesebbek, ahol a felek napi rendszereséggel nyitottak egymásra. Azok a párok, akik nap végén érdeklődve megkérdezik a másiktól, hogy milyen volt a másik napja, mi történt vele. Sokkal nagyobb összhangban vannak egymással, a kötődés is mélyebb, mint azoknál a pároknál, akik csak élnek egymás mellett, de jó formán nem osztanak meg egymással szinte semmit. Ha csak te kezdeményezed a kommunikációt, az jelentheti azt, hogy a párod már nem tart annyira fontosnak vagy a kapcsolatot már nem érzi annyira komolynak, hogy beengedjen az életébe.


Állandó harcok

Ha már a legkisebb dolgokon is képesek vagytok összeveszni, az egy nagyon erős árulkodó jele annak, hogy ez a kapcsolat már csak egy kényszer kapcsolat. Amikor szeretjük egymást, sokkal előzékenyebbek vagyunk egymással, türelmesebbek, elfogadóbbak. Képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni az apró nézeteltéréseket és kompromisszum képesek vagyunk. Amikor a kapcsolat elfáradt és már csak a megszokás tartja össze a feleket a szeretet helyett, akkor már nehezebben toleráljuk a különbségeinket és nem is akarjuk megérteni a másik nézőpontját. Abban a kapcsolatban, ahol már mindennaposak a viták, ott már inkább csak mérgezzük egymást. Bár nincs tökéletes kapcsolat, mégis két ember szövetségének az lenne a lényege, hogy felemeljék egymást, többet hozzanak ki önmagukból. Amikor már csak elvesztek egymásból, ahelyett, hogy adnátok, akkor már érdemes fontolóra venni, hogy többet tesztek egymásért azzal, ha inkább elengeditek egymás kezét. 


Kép: unsplash.com

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...