Szerelem vagy baratság?

2016.07.04

Volt egy férfi az életemben, akit mindenkinél jobban beengedtem a kis világomba. Ő volt az, akire bármikor, bármilyen helyzetben számíthattam. Aki mellett teljesen önmagam tudtam lenni. Sírhattam, nevethettem, őrült lehettem, minden gondolatomat bátran megoszthattam vele. Nem voltak titkaink. Egyetlen rezdülésemből, szavamból megértett.

ironikus, hogy időnként viccesen megfordult a fejemben, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha képesek lennénk egymást jobban szeretni, mert ő ismert, mindenkinél jobban, pont úgy szeretett, ahogy vagyok, a tökéletlenségeimmel együtt, és végül még annál is jobban, mint hittem... Ő volt az én legjobb barátom.

Mikor a szerelmet keressük, a társat, egyben arra is vágyunk, hogy ez a személy, a legjobb barátunk legyen. Hiszen az idő múltával a szerelem megfakul, és ami marad az a mély őszinte szeretet és az összetartozás érzése. Mindannyian szeretnénk egy teljes értékű kapcsolatban létezni, ahol a felek önmaguk lehetnek. Nincsenek játszmák, csak őszinteség. Mégis egy ilyen kapcsolathoz előbb fel kell nőnünk, és meg kell tapasztalnunk pár könnycseppet, hogy értékelni tudjuk az igazi kapcsolat adta örömöket, és hogy felismerjük, mire vágyunk igazán. Valljuk be, ahol őszintén önmagunk lehetünk, az barátainkkal köttetett kapcsolataink. De mi van akkor, ha ez a személy, a másik nem táborát képviseli? A gyakran vitatott, és megosztottságot képviselő kérdés, létezik-e férfi és nő között barátság?

Én sokáig meg voltam róla győződve, hogy igen. Létezhet, de ennek ma már úgy gondolom meg vannak a feltételei melyek még így is, mindig ingoványos talajnak lesznek kitéve, mert van, amit nem lehet irányítani, keretek közé szorítani vagy előre kiszámítani, és ezek az érzéseink.

Gyerekkorunk óta lógtunk együtt. Szinte együtt nőttünk fel. Más volt egy fiú barátja lenni, mint egy lányé. Én sem voltam az a tipikus lány sosem. Vele bármit csinálhattam. Benne volt minden játékban, kalandban és felfedezésben. A hóbortos ötleteimben nem csak részt vett, együtt még jobbakat ötlöttünk ki. Órákon át sétáltunk céltalanul, csak mentünk amerre a lábunk vitt. Kacagva fejtegettük az élet rejtelmeit, együtt bontottuk ki a miérteket és egymás gondolatainak adtunk szárnyakat, miközben ezen az úton felnőttünk.

Sok dologban építette a személyiségemet az ő kiáradó, határozott, racionálisabb szemlélete. Olyan dolgokat értettem meg általa, amit én, az érzelmesebb oldalammal, olykor nem vettem észre. Ugyan így segítettem én is őt, mikor az ő életében az érzékenységre, a befogadás képességére volt szüksége. Kiegészítettük egymást, hiszen a férfi és nő így lett teremtve. Igen, csak hogy mi barátunk voltunk. Nem tudom hol történt, vagy mikor léptük át azt a határvonalat, ahol a baráti ölelések számára már mást jelentettek. Talán egyszerűen csak túl közel voltunk egymáshoz.

Mikor úgy érezzük, hogy a másik ember mellett teljes életnagyságban felvállalhatjuk önmagunkat, jó vele lenni, bízunk egymásban, és támogatjuk egymást, akkor megszülethet bennünk a gondolat, hogy miért is keresgélnénk tovább, ha itt minden tökéletes? A szerelem illúziója egy pillanat alatt is lángra kaphat ilyenkor a szívünkben, csak hogy én ezt a szerelmet képtelen voltam viszonozni. Az én elmémben ő szigorúan a barátom volt. Nem tudtam rá férfiként nézni, sem pedig úgy közeledni felé, és a szívemben ez a barátság sokkal értékesebb volt, mint hogy a szerelem játékának tegyem ki.

Barátságunk mégis a szerelem hálójában landolt, és ezzel véget is ért. Hatalmas veszteség elveszíteni azt az embert, aki ilyen közel állt hozzám. Vele nem egyszerűen egy barátot veszítettem el, hanem A barátot, az egyedülit, aki ismerte lelkem minden zugát.

Mit nem kellett volna tenni? Magam sem tudom. Biztosan egyszerűbb lett volna, ha mindkettőnknek párkapcsolata van, de talán ez is csak egy magyarázat. Valójában azt gondolom, hogy az érzelmeink ellen nincs megfelelő védekezés. Nem állítom, hogy nem létezik ez a fajta barátság, és azt sem akarom állítani, hogy biztos baráti alapokon igen is létezhet. Ez a fajta barátság szerintem örökké az érzelmeink kockázatosságának és kiszámíthatatlanságának lesz kitéve.


Kép: pinterest.com

 

Iratkozz fel, hogy elsőként értesülhess az új bejegyzésemről!

Legutóbbi bejegyzéseim:

Az idei nyáron, azt érezhetjük, hogy kicsit mintha belassultak volna a dolgaink. Négy bolygó(Szaturnusz, Neptunusz, Plútó, Mars) látszólag hátráló mozgást végez és ebből kettő, ráadásul a Bakban, csak hogy igazán érezzük a szorítást, a visszahúzást és a fegyelmet. De! Semmi sem bűntetés és ha jól kihasználjuk a mostani energiákat, akkor a...

Sokan szeretnénk revansot venni, amikor valaki átgázol rajtunk vagy méltatlanul bánik velünk. Az igazság az, hogy aki erről komolyan elgondolkodik és még meg is teszi, az nincs magasabb tudatossági szinten attól, akit jogosan vagy jogtalanul büntetni akar. A bosszú, egy alacsony szintű energia, ahogy az ítélkezés is. Senkinek sincs igazán joga...

Voltunk már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy valamit jobb lenne feladni, mert így megmentjünk magunkat a további stressztől, nem tesszük ki magunkat a felesleges csatározásoknak? Majd, amikor megtettük, a lelkünk mélyén, keletkezett bennünk egy elégedetlenség, mert igazságtalannak éreztük a szituációt, haragudtunk önmagunkra. Talán jobban...